bekezdések formázása (egy)
2022-07-01 Word 2021
fogalmak
A bekezdés nem csak tartalmi, de formai egység is. A program három formázási szöveg-egységének egyike. Az Enter billentyű leütése új bekezdést generál. A szöveg nélküli bekezdés az „üres bekezdés”. Bekezdés nélkül nincs dokumentum. Ha egy új dokumentum készítéséhez fogunk a program automatikusan elhelyez egy üres bekezdést a virtuális papírlapon.
bekezdesek vízszintes igazitása
Ami, nem más, mint a bekezdés sorainak a függőleges margókhoz viszonyított helyzetének meghatározása. Beszélhetünk „balra zárt” (ez a szokásos), „középre zárt”, „jobbra zárt” és „sorkizárt” bekezdésekről. A „balra zárt” és a „balra igazított” bekezdés ugyanazt jelenti.
A képen egy háromsoros, balra zárt bekezdés sémáját látjuk. A függőleges szaggatott vonalak a margók, a lila téglácskák pedig a szavak. A téglácskák közötti vízszintes távolság egy-egy szóközt szimbolizál. Tehát, a balra zárt bekezdés sorai a bal margóhoz illeszkednek. Ez a bekezdés szokásos igazítása. Másként fogalmazva, a bekezdés felhasználói igazítás nélkül balra zárt lesz.
Ez a kép ugyanazt a bekezdést középre igazítva mutatja. Az egyes sorok felezőpontjai a margók közötti vízszintes távolság felénél húzott, képzeletbeli függőleges vonalra esnek. Mellesleg, ez a képzelt függőleges vonal a szedéstükör függőéeges tengelye. Tehát, fogalmazhatunk úgy is, hogy a középre zárt bekezdés sorait a szedéstükör függőleges tengelye két azonos szélességű részre osztja. A tipográfia a margók által határolt területet nevezi szedéstükörnek.
Persze mindez, hülyeségnek tűnik, így első látásra, mert a példa bekezdése három soros. És az tényleg elég ritka. De az egysoros, az már nem! Gondoljunk csak egy hagyományos tipográfiával készített többoldalas szöveg címeire. Sőt, kisnyomtatványokon, például meghívókon, vagy többoldalas szöveg címoldalán még háromsoros, középre igazított bekezdés is előfordulhat.
A jobbra zárt bekezdés sorai a jobb margóhoz illeszkednek. Erről az elrendezésről is elmondható, hogy általában egysoros bekezdésekre alkalmazzuk.
A program a sorkizárt bekezdés sorait, az utolsót kivéve, szedéstükör szélességűre nyújtja a szóközök növelésével. Így a sorok első szava a bal, utolsó szava a jobb margóhoz illeszkedik. Ezt látjuk a képen fent.
A szóközök szélesítése, valamint a sorvégi pozícióban álló hosszú szavak „lukas írásképet” eredményeznek. Sorvégi pozícióban van az a szó, amelynek egy része a jobb margó területére esne, ha nem működne az automatikus sortörés. Például, a bal oldali ábra második sorában álló sárga szó sorvégi pozícióban van. Tehát, a sor elején álló szó van sorvégi pozícióban?! Igen.
A látszólagos ellentmondást az elválasztás oldja fel, amit a jobb oldali ábrán figyelhetünk meg. Az elválasztással két részre osztott sárga szó első része a sor végére, második része a következő sor elejére kerül. Az elválasztást követően a második sorban keletkezett szabad helyett a program a harmadik sor elejéről tölti fel, és így a szöveg második sárga szava kerül sorvégi pozícióba. Ezzel ismét lukak keletkeznének a második sorban, ha nem választottuk volna el a második sárga szót is.
Egy szó, mint száz, sorkizárás nincs elválasztás nélkül!
Az igazítás vezérlői a Kezdőlap, Bekezdés csoportban állnak: Balra igazítás, Középre vízszintesen igazítás, Jobbra igazítás és Sorkizárás. A négy lehetőséget a csoport összetett parancstáblájának Behúzás és térköz lapján álló Igazítás vezérlő listájában is megtaláljuk. Az igazítást a billentyűzetről is kezdeményezhetjük. Balra: Ctrl+L. Középre: Ctrl+E. Jobbra: Ctrl+R. Sorkizárt: Ctrl-J.
bal- és jobb oldali behúzás
A bekezdés méretezését és pozícionálását a program egy téglalap segítségével végzi. Ezt a befoglaló alakzatot meg is tudjuk jeleníteni a Fájl, Beállítások, Speciális, Dokumentumtartalom megjelenítése, Szövegrészhatárok megjelenítése vezérlővel.
A bekezdéseket befoglaló téglalapok tehát szedéstükör szelességűek. Másként fogalmazva függőleges oldalvonalaik a margó vonalával esnek egybe. A bal- és jobb oldali behúzás művelettel a bekezdés egyik függőleges oldalvonalát „mozgatjuk”. A behúzás mértéke, vagy mondhatjuk értékének is, a bekezdés elmozdított oldalvonala és az azonos oldali függőleges margó közötti vízszintes távolság lesz. Ha ez az érték pozitív előjelű, akkor a bekezdés keskenyebb, ha negatív, akkor szélesebb lesz. Utóbbi esetben a bekezdés egy része a margó területére esik.
A képen egy bekezdést látunk behúzás nélkül (fent) és bal oldali pozitív behúzással (lent). A jobb oldali margót kék szaggatott vonal jelzi. A befoglaló téglalap szélességét a behúzás csökkentette, ezért az eredetileg háromsoros szöveg már csak négy sorban fért el.
A bekezdés-formázó utasítások vezérlőinek jórészét a Kezdőlap, Bekezdés csoport összetett parancstábláján találjuk meg. A bal- és a jobb oldali behúzás vezérlőit a Behúzás és térköz lap tartalmazza.
Ez az egész egy nagy hülyeség! Miért kell a bekezdés bal oldalát beljebb tolni, vagy miért kerüljön a bekezdés egy része a margó területére?! Azért, mert a behúzott bekezdés elkülönül a többi, a margóhoz illeszkedő bekezdéstől. Ezzel ráirányul az olvasó figyelme. Tehát, a bal- és jobb oldali behúzás a bekezdések kiemelésére illetve elkülönítésére szolgál.
A Behúzások tükrözése feliratú jelölőnégyzetet többoldalas, könyvszerű dokumentumokban használhatjuk. A könyvszerű dokumentumok esetén nem bal- és jobb oldali margóról, hanem belső (a könyv kötésnél álló) és külső (a könyv szélén álló) margóról beszélünk.
A képen egy tükrözött behúzás beállítását (balra) és megvalósulását látjuk (jobbra). A behúzás mértékét az Elrendezés, Bekezdés csoportjában is megadhatjuk.
A Kezdőlap, Bekezdés csoportban álló „Behúzás növelése” és „Behúzás csökkentése” vezérlőkkel a bekezdés bal oldalvonalát mozgathatjuk a program következő tabulátor-pozíciójához.
sorok behúzása
De, nem úgy általában, hanem vagy a bekezdés első sorát vagy az elsőn kívül a bekezdés minden sorát. És a behúzás se lehet akármilyen. Csak bal oldali, pozitív behúzásról lehet szó.
A képen felül a bekezdés első sorának behúzását látjuk, alul pedig a bekezdés első sorának kivételével az összes sor behúzását figyelhetjük meg. Az előbbi művelet illetve elrendezés az „első sor behúzása”, utóbbi a „függő behúzás”.
Az első sor és a függő behúzás két vezérlőjét a Kezdőlap, Bekezdés csoport összetett parancstáblájának Behúzás és térköz lapján találjuk. A sorok behúzásának értéke a bekezdés bal szélétől mért vízszintes távolság. Ne felejtsük el, hogy a bekezdés széle az esetleges bal oldali behúzás miatt nem mindig illeszkedik a bal margóhoz!
(tipográfia) Minden bekezdés első sora be van húzva, kivétel a cím után álló első bekezdés. Én a képeket követő első bekezdést is ki szoktam hagyni. Az első sort olyan mértékben kell behúzni, hogy egy kis fehér négyzettel kezdődjön a bekezdés. Ez általában a betűnagyság plusz egy-két pont. Például, a 11 pt-s betűkkel írt bekezdés első sorának behúzása legfeljebb 13 pt legyen! Ne ijedjünk meg a behúzás módosításakor, ha az előzőleg beírt pont érték helyett egy centiméteres értéket találunk: a program átváltotta az általunk megadott pt-s értéket.
De egyáltalán, miért kell a bekezdések első sorát behúzni? Azért, hogy az olvasó lássa, most egy új gondolat (bekezdés) következik.
Természetesen nem ez az egyetlen formai jegy, amellyel a bekezdéseket azonosíthatóvá tehetjük. De, ez a hagyományos eszköz. Ezt szokták meg az emberek. És ez az a formai jegy, amely a legkevésbé bontja meg az írásképet.
bekezdések függőleges távolsága
…az előtte, illetve az utána álló objektumtól. Illetve ennek a távolságnak a felhasználói beállításáról lesz szó. A program ezt a függőleges távolságot következetesen „Térköz”-nek nevezi. Így kell keresnünk, ha nem tudjuk, hogy a Kezdőlap bekezdés csoport összetett parancstáblájának Behúzás és térköz lapján találjuk őket.
…és a menüszalag Elrendezés lapjának Bekezdés csoportjában is. A térközök a dokumentum függőleges tagolását szolgálják. Például, a címet tartalmazó egysoros bekezdés és az utána álló bekezdés között mindig hagyunk egy kis üres területet. Ennek a területnek a magassága legalább a cím betűnagyságának fele. De a képek előtt és a képek után is hagyunk egy legfeljebb betűnagyságnyi területet.
Az első sor behúzása helyett egyre gyakrabban használják a térközt a bekezdések elkülönítésére. Ez a formai megoldás a web-dizájnban általános, de a nyomtatásra szánt dokumentumokban vigyázni kell vele! A nem megfelelően megválasztott térközök miatt bekezdésekre esik szét a szöveg.
A folyó szöveg bekezdései közötti térköz a betűnagyság negyede és harmada között legyen! Egy két pont ide vagy oda, nem mindegy! Tipográfiai szempontból, úgy általában is elmondható, a széptől a csúnyát csak nüanszok választják el.
sortávolság
Tehát, a sorok közötti függőleges távolság megadása is a bekezdés-formázó műveletek csoportjába tartozik. Ez azt jelenti, hogy értéke bekezdésenként változhat. De konkrétan, mit értünk a sorok közötti távolság alatt? Az alapvonalak közötti függőleges távolságot.
Alapértéke a normál sortávolság. Amit mondanak még egyszeres- vagy szimpla sortávolságnak is. A normál sortávolság az a szomszédos sorok alapvonala közötti legkisebb függőleges távolság, amely biztosítja, hogy a lenyúló szárú betűk (p, g, y) és az ékezetek ne érjenek össze. Ennél nem tudok pontosabb meghatározást adni, mert a normál sortávolság értéke betűtípusonként és betűméretenként is változik.
A sortávolság beállításának vezérlőit a Kezdőlap, Bekezdés csoport összetett parancstáblájának Behúzás és térköz lapján találjuk.
A lista Legalább és a Pontosan értékét pontban, Többszörös értékét a normál sortávolsághoz viszonyítva kell megadni. A Kezdőlap, Bekezdés csoportban álló Sor és bekezdésköz vezérlő elemei is a normál sortávolsághoz viszonyított értékeket tartalmaznak: 1 - 1,15 - 1,5 - 2 -2,5 - 3. A normál, a másfeles és a dupla sortávolság billentyűparanccsal is megadható: Ctrl+1, Ctrl+5, Ctrl+2.
margitfalvi.arpad@gmail.com
