szakaszok formázása (kettő)

A margó egy képzeletbeli vonal, amely párhuzamosan fut az oldal szélével. „Értékét” centiméterben adjuk meg. Ez az érték a margó és a közelebbi párhuzamos oldal-szél távolsága. Minden oldal-szélhez tartozik egy margó, amelyek egy képzeletbeli téglalappá állnak össze. A felső oldal-szélhez tartozó margó a „felső margó” az alsóhoz tartozó az „alsó margó”. És ugyanígy: van bal és jobb margó.

A függőleges margók elnevezése megváltozik, ha a páros és a páratlan oldalakat megkülönböztetjük.

De, a margó egy terület is az oldal szélén. És a beállított centiméter ennek a téglalap alakú területnek a szélessége, illetve magassága. Magyarul, a margó egyszer vonal, máskor meg terület. Van egy ötödik margó is, a kötésmargó. És az biztos, hogy nem vonal.

A képen a fűzés három lehetséges módját ábrázoltam. Állhat a bal margón, a belső margón illetve a felső margón. Ha meg kívánjuk őrizni a dokumentum fűzés-közeli részének jó olvashatóságát, illetve az oldal felépítésének harmóniáját vagy (1) meg kell növelnünk a kötéshez igénybe vett margó értékét vagy (2) kötésmargót kell deklarálnunk. Utóbbi esetben nem csak a margó értékét de pozícióját is meg kell adnunk.

A képen a második, a kötésmargós megoldást látjuk, amellyel a többi margó igénybevétele nélkül biztosíthatjuk a kötéshez szükséges területet.

A Microsoft a tipográfia fejléc és lábléc elnevezéseit „élőfejre” és „élőlábra” módosította. De ez annyira röhejes, hogy maradjon inkább a fejléc és a lábléc!

A függőleges margók meghatározzák a szövegtörzs sorainak hosszát. Vagy másként fogalmazva az egy sorba írható karakterek számát. A számítástechnikában a szóköz is egy karakter (kódja 32 és 160), de a mindennapi nyelvhasználatban nem. Ezért gyakori a „leütés” kifejezés, amelybe a szóközöket is beleértik. A sor leütés-számát nem csak a függőleges margók, hanem a betűtípus és a betűméret is befolyásolja.

A Times New Roman betűtípus „n” betűit vizsgáltam a szövegtörzs szokásos betűméreteivel. Az „n” betűkkel feltöltött sorok „kapacitását” a sor végén álló kurzor pozíciójából állapítottam meg.

A képen Times New Roman tizenegy és feles nagyságú „n” betűkből hetvennyolc fért el egy sorba, két és feles függőleges margók mellett. Az állapotsorban az „Oszlop” mutatja, hogy a kurzor hányadik karakter előtt áll.

Az Oldalbeállítás összetett parancstábla Margók lapján megadott értékeket az új dokumentumok szokásos beállításaivá tehetjük az Alapértelmezett vezérlővel. Miután rákattintotunk újabb kérdést kapunk.

Ha a kérdésre igennel válaszolunk, akkor az új dokumentumok még akkor is ezekkel a beállításokkal fognak indulni, ha a szerkesztés alatt álló dokumentumot nem mentettük el.

A képen a program által megjelenített folytonos vonal a lap szélét jelöli, az általam húzott pontvonal pedig a függőleges margókat. A papír mérete A4-es. A bal és a jobb margó egyaránt két és fél centiméteresek. A vonalzó nulla pontja a bal margó vonalában áll és centiméteres skáláján a számok a nulla pontól balra és jobbra is növekednek. Ezért áll kettő és félnél a lap bal széle, és tizennyolc és félnél a jobb széle. Ravasz. A szedéstükör szélességét viszont gond nélkül megállapíthatjuk!

A nyomdászat margó-szabályai a számítógépes szövegszerkesztésben alig érvényesülnek. Ebben a témakörben csak a jóízlésünkre támaszkodhatunk. Ha van. Ha nincs, akkor nézzük meg, hogyan csinálják a többiek. Ne mi találjuk fel a spanyolviaszt!